Közel két évtizedes tapasztalattal rendelkezem a világhálós fórum- és blogszférában s annyi kommunikációs visszaéléssel, manipulációval és (effektív) bűncselekménnyel találkoztam – s voltam nem egynek elszenvedője is –, hogy meglehetősen óvatos duhajjá váltam, ami a szólásszabadság kérdésének megítélését illeti. Valaha én is – mint valószínűleg egykor mindenki más :-) – a korlátlan vélemény-nyilvánítás híve voltam, ma már úgy gondolom – megszámlálhatatlan negatív tapasztalat birtokában –, hogy a szóláshoz felelősség is kell társuljon, mert bár a véleményszabadság az ember elvitathatatlan szabadsága, de hogy egy véleményt hol, mikor, hogyan és milyen célzattal fogalmazunk meg, adunk helyt annak nyilvánosan, az mindig komoly erkölcsi mérlegelés tárgya kell, hogy legyen.

S mindezt csak azért láttam jónak előrebocsátani, hogy könnyebben értelmezhetővé váljék blogbejegyzésem tulajdonképpen tárgya, egy néhány nappal ezelőtti elszomorító élményem.

Nem tudom Olvasóm ismeri-e a pestisracok.hu című hírportált, olvassa-e, hozzászól-e az abban megjelenő hírekhez, véleménycikkekhez. Én, ha nem is rendszeresen, olvasom és olykor kommentelem is az ottani tartalmakat. Eddig úgy tudtam, mivel úgy tapasztaltam, hogy a pestisracok.hu nem moderálja a kommenteket, gyakorlatilag szabad a pálya a hozzászólók és hozzászólásaik előtt. Mígnem a napokban visszakerestem egy korábbi kommentvitára és meglepetten kellett konstatálnom, hogy csak hűlt helyét találom. Talán technikai hiba történt, fordult meg a fejemben és egy kommentben megérdeklődtem, hová tűntek a hozzászólások. Azonban érdeklődő kommentemet, válasz helyett, rövid úton törölték. Ezek után kénytelen voltam revideálni a pestisracok.hu „kommentpolititkájával” kapcsolatos elképzeléseimet: a pestisracok.hu moderál, méghozzá, hogy abban a tudatban tartsa olvasóit, hogy a portálon korlátlan a szabad szólás, utólagosan, alattomban takarít és, hogy a kommenttörlések ne tűnjenek fel, nem csak egyes hozzászólásokat radíroz ki, hanem teljes vitákat vagy azok hosszabb részleteit is.

Mint fentebb írtam, a korlátlan vélemény-nyilvánítás ésszerűtlenségét és kontraproduktív voltát saját bőrömön megtapasztalva, jóideje magam is a következetes és méltányos korlátozás híve vagyok. A moderálás elkerülhetetlen.* Nem az döbbentett meg, hogy a pestisracok.hu moderál, hanem az a par excellence politikailag korrekt mód, ahogyan olvasóit félrevezetve, bizalmukkal visszaélve teszi, miközben a liberális véleményterror és a polkorrektizmus elleni harc egyik zászlóshajójaként lép föl. Vajon valóban nem érzékelik a szerkesztők, hogy ezzel az elhiteltelenedés egyik leggyorsabb és legbiztosabb útjára tévedtek? Vagy érzékelik, de teljesen hidegen hagyja őket?

Csak ezt szerettem volna elmondani.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

*Ma én a moderáció legkorrektebb formáját az előzetes moderációban, azaz az olvasói hozzászólások nyilvánosságra kerülés előtti – következetes és méltányos – előválogatásában, szerkesztésében, mint a kommunikációs manipulációkra és visszaélésekre legkevésbé teret adó eljárásban látom.