A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma szerint:

„(...)

55. Miben áll az isteni gondviselés?

302-306
321

Az isteni gondviselés azoknak az intézkedéseknek a sorozata, melyekkel Isten teremtményeit azon végső tökéletesség felé vezeti, amelyre meghívta őket. Isten e tervének mindenkitől független, szuverén ura, de végrehajtásában teremtményei együttműködését is igénybe veszi. Ugyanakkor megajándékozza teremtményeit azzal a méltósággal, hogy önállóan cselekedjenek és ok és okozati összefüggésbe kerüljenek egymással.

56. Hogyan működik együtt az ember az isteni gondviseléssel?

307-308
323

Isten az embert – fölébresztve benne »az ő jóságos tervei szerinti akarást és cselekvést« (Fil 2,13) – megajándékozza azzal és szabadságát tiszteletben tartva meghívja arra, hogy cselekedeteivel, imádságaival, sőt szenvedéseivel is működjön együtt Ővele.

57. Ha Isten mindenható és gondviselő, miért van a rossz?

309-310
324, 400

Erre az amennyire fájdalmas, annyira titokzatos kérdésre csak a keresztény hit teljessége tud válaszolni. Isten semmiképpen, sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a rossznak. A rossz misztériumát Fiában, Jézus Krisztusban világítja meg, aki meghalt és föltámadott, hogy legyőzze a nagy erkölcsi rosszat: az emberek bűnét, ami gyökere minden további rossznak.

58. Miért engedi meg Isten a rosszat?

311-314
324

A hit biztosít bennünket arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem tudna jót kihozni belőle. Csodálatosan megmutatta ezt már Krisztus halálában és föltámadásában: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből fakasztotta a legnagyobb jókat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat.

(...)” [forrás]